"Pedagógusként megtapasztaltam a feltétlen szeretetet,

a bármikor előhívható vidámságot és azt a különösen jó érzést,
amikor a zárt, nehezen nyíló gyerek a bizalmába fogad."

 

 

 

Lassan 2 évtizede foglalkozom gyerekekkel óvónőként, illetve gyógypedagógusként. Jelenleg általános iskolában tanítok, ahol azokkal a gyerekekkel foglalkozom, akiknek tanulási problémái, részképességzavarai vannak. Az óvodában töltött évek során megtanultam -megtanítottak a gyerekek-, hogy melyik az az út, amin összetalálkozhatunk, ahol jól érezzük magunkat. Mikor jön el az a pillanat, amikor a susogást is lélegzetüket visszafojtva hallgatják, mi az a gesztus vagy mozdulat, amire teljes szívvel odafordulnak. A közös rítusok, a kedvenc mesék varázsa. A csoport öröme.

 

Ugyanakkor ott vannak azok a gyerekek, akiknek más mese kell. Mert nehezebben értik, vagy másként akarják folytatni, vagy nem úgy akarják befejezni, vagy csak azt akarják, hogy csak hozzájuk szóljanak a képek, történetek. Szóval a másság, ami az esetek többségében inkább a problémát jelenti, holott adhatna tapasztalatot és örömöt mindenkinek. Persze nehéz ez az út, nem is sikerül mindig, de próbálkozni kell! Ezek a próbálkozások vittek a gyógypedagógia felé. 8 évet foglalkoztam értelmileg akadályozott gyerekekkel. Próbáltam segíteni beilleszkedésüket, elfogadtatásukat az iskolában, közben pedig fejleszteni, felzárkóztatni őket. Itt tanultam meg elvonatkoztatni a követelményektől és előírásoktól, valamint a rugalmasság és elfogadás lényegét. Mindig csak azt figyeltem, ki, mire képes, és ebből kiindulva terveztem meg, a következő pici lépést.

 

 

"Most szeretnék kicsiknek és nagyoknak mesélni, színházat játszani, együtt alkotni olyat, ami segít mást gondolni, ábrándozni és vágyakozni. 

Megtalálni a kulcsot nehezen oldódó, félénk gyerekekhez is, segíteni nekik abban, hogy ügyesebben tudjanak a közösségben mozogni, vagy éppen felkészülni a több szabályt elváró iskolai életre."

 

 

 

Egyéni és kiscsoportos gyógypedagógiai programok